Ahogy arról már régebben is hírt adtam, az ellenem folyó “terrorizmus pernek” van egy polgári bíróságokon folyó vetülete is. Ugyanis összesen hat személyiségi jogi perem fut – a 2010 elején a balliberális médiában Benkő György futtatásával ellenem folyó prejudikáló sajtókampány kapcsán – különböző sajtószervek és Benkő György ellen.
Sajnos katasztrofális az elmúlt hat évben a tapasztalatom arról, amit a budapesti polgári bíróságok művelnek a személyiségi jogi sajtóperekben. Mivel 2019. március 6-án lesz az utolsó ezzel kapcsolatos tárgyalásom a Kúrián, végső elkeseredésemben szeretnék a nagy nyilvánossághoz fordulni, hogy segítsenek, mert a bíróságok egyszerűen nem vesznek tudomást számos felvetésünkről, úgy csinálnak, mintha azok el sem hangoznának, le se lennének írva.
Kérem, mondják el meglátásaikat az alább kifejtettekkel kapcsolatban, különösen jogász végzettségűek véleményét venném szívesen, esetleg bírókét vagy volt bírókét.
Magyarázzák el jogi érvekkel nekem és Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvédemnek, ha esetleg mi látjuk rosszul a dolgokat, mert mi már tanácstalanok vagyunk ezekkel a bíróságokkal kapcsolatban.
A sajtóperekben a hazai bíróságok régóta az úgynevezett PK 12. és PK 14. számú, még a 80-as években született Legfelsőbb Bírósági állásfoglalások iránymutatásai alapján ítélkeznek (elvileg).
A PK 14. annak idején bírósági eljárásokról való tudósítások kapcsán kimondta, hogy nem lehet a sajtószervet perelni, “ha a valóságnak megfelelően közli a vádirat, illetőleg a büntető bírósági tárgyalás, a nem jogerős büntető bírósági ítélet tartalmát, közöttük a vádlott védekezését is”. Vagyis a tudósításnak az adott ügyben mind a vád-, mind a terhelti oldal érveit be kell mutatnia.
Azóta a gyakorlatban a bíróságok ezt kiterjesztve értelmezik már a büntető ügyek nyomozati szakaszára is. Viszont a mi értelmezésünk szerint kiterjeszteni logikailag ezt csak úgy lehet, hogy a sajtószervnek – pl. egy nyomozati anyag bemutatása kapcsán – a gyanúsítottat vagy legalább annak védőjét is meg kell szólaltatnia az elhangzott dolgokkal kapcsolatban.
És hogy a mi értelmezésünk helyénvaló, arra utal a 34/2017. (XII. 11.) AB számú Alkotmánybírósági Határozat szövege is, mely a sajtószervet mentesíti a személyiségi jogsértés terhe alól, amennyiben az adott dologról szöveghűen, saját értékelés nélkül tudósít és “a jóhírnevet esetleg sértő tényállításokkal érintett személy cáfolatának is helyet biztosít (vagy a válaszadás lehetőségét felkínálja)”.
Az egyik fő problémánk pont az volt a perekben, hogy a 2010 februárjában, márciusában – miközben én előzetes letartóztatásban ültem – ellenem folyó prejudikáló sajtókampány során (de azóta sem) még csak meg se kísérelték egyszer sem, hogy engem vagy a védőmet megszólaltassanak a lejátszott hangfelvételek vagy a Benkő által előadott dolgok kapcsán.
Erre a kifogásunkra viszont a polgári bíróságok a hat eljárásban eddig hozott összesen 17 ítélet szövegében egyetlen egyszer sem reagáltak semmit, mintha ez nem is szerepelne beadványainkban, érveléseink között.
Ez előtt a gyakorlat előtt egyszerűen értetlenül állunk !
Azzal most itt nem is akarok foglalkozni részletesen, hogy a szenzációhajhász műsorok, cikkek mennyire nem feleltek meg annak a követelménynek sem, hogy ne mondjanak előzetes ítéletet, ne érzékeltessék kész ténynek, hogy én követtem el az ilyen-olyan cselekményeket, amik kapcsán előzetes letartóztatásban voltam.
Csak arra a szintén igen jelentős sérelmemre térnék ki, hogy a permanens vádaskodások között vezérfonalként hangsúlyoztak olyan dolgokat, amikkel még az ügyészség sem gyanúsított vagy vádolt (a mai napig sem), és amely állításokat még a – rendőrségi provokátorként működő Benkő György telefonjával állítólagosan rögzített és a sajtóban visszatérően lejátszott – hangfelvételek sem támasztanak alá (amely hangfelvételeken egyébként sem én beszélek, hanem egy másik vádlott).
Ilyenek pl. hogy “fel akartam robbantani Lendvai Ildikót” vagy hogy a majdani “Orbán-kormány politikusai ellen is támadásokat terveztem” (akkor még ellenzékben voltak ugye, de várható volt, hogy a választásokon győznek) vagy hogy “azt se bántam volna, ha valamelyik politikusnak a gyereke hal meg egy támadás során, mert az jó reklám”, hogy csak néhány kitételt említsek.
Mi tételesen összeszedtük a hangfelvételekből az összes olyan részt, ami egy-egy ilyen sérelmes közléssel egyáltalán kapcsolatba hozható valahogy és folyamatosan kértük a bíróságokat, hogyha ezeket a kijelentéseket jogszerűnek tartják, akkor ítéleteikben a magyar nyelv hétköznapi értelmezése alapján konkrét idézetekkel támasszák alá indoklásukban, hogy mi alapján gondolják ezt.
Mondanom sem kell, hogy ez is rendre elmaradt vagy ha mégis előfordult ezekkel kapcsolatban valami egy ítéletben, az jóformán annyi volt, hogy “benne van a hangfelvételekben”.
Március 6-án délelőtt 11:15-től a Markó u. 16. szám alatt található Kúria 1. számú tárgyalótermében a Dr. Baka András által vezetett bírói tanács az utolsó tárgyalást tartja ezen perek közül. Ezzel mind a hat perben minden bírósági fokozatot kimerítek majd, miközben rendere úgy utasították el a kereseteimet, hogy számos jelentős felvetésemre semmilyen választ nem kaptam soha.
Bezzeg a perköltségeket a nyakamba varrták, ami miatt már közel kétmillió forintot akar a NAV behajtani rajtam !
Kérem jöjjenek el minél többen, hangoztassák véleményüket, legyenek Önök az igazságos bíráim, mert akik hivatalból csinálják ezt, azok egyszerűen fittyet hánynak a kötelességükre.