Ma a világ magyarsága az 1848-49-es szabadságharcra emlékezik.
Én két dolgot szeretnék ennek kapcsán megjegyezni.
Sajnos divat nemzeti körökben egyesek részéről leszólni eme jeles történelmi eseményünket, hogy valamiféle “liberalizmus kezdete” volt és Kossuth is lényegében egy liberális, sőt, szabadkőműves alak, s mint ilyen nyilván inkább kártékony, mint hasznos személyiség.
Nos, a Kossuth vezette Magyarország fittyet hányva a “háttérhatalom” gazdasági szabályaira, néhány hónap alatt megteremtette az önálló magyar pénzrendszert. És ugyanezen idő alatt – és részben eme önálló pénzrendszer segítségével – megteremtette az európai mércével mérve ütőképes magyar hadsereget.
Ha valamely mai magyar vezető csak ezt a két dolgot megteremtené ma nekünk, annak kezet csókolnánk. Ennyit erről!
A másik itt-ott hallható ostobaság, hogy Magyarország jobban járt volna hosszútávon a Monarchia mindenáron való egyben tartásával, mint rebellizmussal, mert nézzük meg, hogy hová jutottunk…
Csakhogy az 1848-49-es forradalom és szabadságharc nem a Bach-korszakért, a kiegyezés eléréséért vagy Trianonért folyt. Elődeink az önálló, független Magyarország újra megteremtésért fogtak fegyvert és küzdöttek a végsőkig. És ha sikerre tudták volna vinni az ügyet (nem voltak tőle messze), akkor Európa közepén – minimum középhatalomként – újra megjelent volna a Magyar Királyság, önálló gazdaságpolitikával, külpolitikával, nemzetiségi politikával, szövetségi politikával stb. És onnantól egy másik történelem kezdődött volna, és nem csak a mi számunkra, hanem a világ számára is!
Ezért pedig bizony érdemes volt küzdeni és ezért jár nekik a részünkről a maximális tisztelet ma is!